Holnap visszatér az életem a normális kerék vágásba, elkezdődik a suli és ezzel véget érnek a magányos hetek.Időközben történt egy két dolog az egyik barátom akiről sosem tudom, hogy éppen hogy vagyunk egymással és aki mellesleg egy éve jár valakivel aki szinte a nővérem pótvizsgázott irodalomból és én felelőtlen ígéretet tettem sosem gondoltam, hogy be kell váltanom ígértem egy csókot a hármasért.Ezt a hibát nem először követem el kb. fél éve fogadtunk a fogadás tétje egy csók volt vesztettem, de elnapoltuk a dolgot amíg mindketten egyedülállóak leszünk, ez máig sem következett be, de ezúttal nincs kibúvó ribanc lesz belőlem...
Eltöltöttem egy kellemes hosszú hétvégét néhány sráccal akikkel együtt színjátszózom és a barátnőikkel. Mint megtudtam egyikőjük szerette volna, ha én leszek az ő barátnője, de sajnos bármennyire is akartam nem tudtam úgy nézni erre a fiúra aki ráadásul kedves, intelligens és fülig belém van esve.Hivatalosan is mazochista vagyok! 2 napig szenvedtem a hogyan mondjam el kérdésen végül egy az utolsó pillanatban sajtcetlire firkantott üzenetben sikerült ezt abszolválnom, szánalmas. Ami még szomorúbbá teszi a helyzetet, hogy válaszul a sajtcetlimre írt egy igen igen hosszú levelet ami konkrétan megríkatott.Összetörtem a szívét, de szerinte még mindig tökéletes vagyok.
Aki pedig az én szívem törte össze visszatért, addig is állandóan a hasonmásaiba botlottam amíg másik földrészen volt, most hogy egy ország és feltehetően egyenlőre még egy városban is tartózkodunk ez valószínűleg egyre csak rosszabb lesz. Kezdek megőrülni?
Barátság extrákkal ez manapság divatos, de mégis ki olyan ostoba rajtam kívül, hogy egy évfolyamtársával kezd időközönkénti keverésbe. A múltkori ráadásul elég fura volt én nem vagyok ilyen és nem is csinálom többet, de akkor miért tartok a találkozástól?
A negyvenmiliós kérdés pedig azt, hogy mégis kinek a kedvéért fogok kiöltözni holnap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése