Kenu túra

Az első kilométerek után bele jössz.Aztán jelentkezik a fájdalom, először csak egy tompa nyomást kezdesz érezni a vállad táján, aztán ahogy gyűlnek a kilométerek ez a nyomás egyre erősödik majd szép lassan éles fájdalommá válik. Időközben a csuklód is elkezd kattogni majd egy idő után elviselhetetlenek itt fájdalom lesz úrrá az egész karodon. Közben a fejed felett össze érnek az ágak amikről a nyakadba hullik a jég hideg eső víz, ami zivatarból szakadó esővé alakul. A nap sugarai gyengék elkezdesz fázni. A vízbe dőlt fák olykor leküzdhetetlenek tűnő akadályokat állítanak eléd amiket a társad nélkül képtelen lennél legyőzni. Időnként magadra maradsz és mások helyett is neked kell húzni, máskor ők húznak helyetted és egy pillanatnyi békére lelsz. Az út végén mikor kikecmeregsz a csónakból válik csak valóssá az egész úton érzett fájdalom, olyan mintha egyesével törték volna össze minden porcikád, már semmihez sincs erőd, egy padhoz támolyogsz és fogalmad sincs mikor fogsz onnan felkelni, de közben mégis azt érzed, hogy megérte. Olyan csodákat láttál amiket elképzelni sem tudtál korábban, az egész valahogy fájdalmasan gyönyörű...talán valami ilyesmi lehet az élet.